Elsőként a műholdas műsorelosztásban vált jellemzővé, később a földfelszíni és a kábeltelevíziós műsorszórásban is megjelent a digitális megoldás, amely Európában (elsősorban nyugaton) már teret hódított magának és most kopogtat Magyarország ajtaján. A DVB project határozta meg a televíziós jelek digitális átvitelének szabályait. Az átviteltől függően különböző szabályok vonatkoznak a kábeltelevíziós (DVB-C), a műholdas (DVB-S) ill. a földfelszíni (DVB-T) televíziózásra. A digitális műsorszórás elterjedésének legnagyobb hajtóereje:

-    a jó és állandó minőség
-    az analóg elődjénél jóval gazdaságosabb átviteli megoldások
-    számos új szolgáltatás

A minőség biztosításához egy műsor esetén 1-20 Mbps tömörítési sebességet használnak. A 20 Mbit-es tömörítés gyakorlati tapasztalataim alapján meglehetősen nagy pazarlásnak tűnik, hiszen már 2-4 Mbit-en műsorszórásra alkalmas képminőség érhető el. A GSM hálózaton ma már az UMTS vagy a 3G technológia következtében el lehet érni ezt az átviteli sebességet, ami szintén óriási lehetőségeket jelent. Az átvitelre analóg műsorszórás esetén amplitúdó- ill. frekvenciamodulációt (AM, FM) alkalmaztak. A digitális jelek kisugárzására kezdetben amplitúdó vagy fázisbillentyűzést (ASK, FSK) használtak NRZ kódolt alapsávi jellel, míg ma inkább a QAM moduláció terjedt el (16QAM – 256QAM), amelynek segítségével a sávszélesség-igény jóval az adatsebesség alá szorítható, de tervünk szerint erről majd egy későbbi számban részletesebben írunk.